Ismét eljött az este mikor Soi Fong és Toshiro kapitány randevúznak de ezúttal a kedves és gyönyörű Soi Fong otthonában. Soi Fong kisasszony egész nap erre a vacsorára készült mindent megvásárolt ami egy finom ízletes vacsorához kell. Míg Soi Fong kisasszony sürög forog a konyhában, nézzük meg Toshi kapitányt. Toshi kapitány is készülődik a vacsira és mivel nem szeretne üres kézzel menni elment hát hogy vegyen valamit a vacsihoz és kedvesének egy apróságot. Elsőként egy italbolton akadt meg a figyelme és be is ment körülnézni és elsőként Egy jó márkás italt  pillant meg. Leveszi megy fizetni és kérdi az eladót.

-Toshi: Elnézést kérek nem tud a közelben egy csecse becse boltot kedvesemnek szeretnék valami kis ajándékot venni.

A kedves eladó egyértelmű útbaigazítást adott neki. Toshi kapitány pedig megköszönte és tovább állt. Meg is találta a kisboltot és míg keresgél nézzük meg Soi Fong kisasszonyt. 

Úgy látszik Soi Fong kisasszony lassan végez a sütés főzéssel és elkezdett öltözni. Gyönyörű estélyit választott izzó vörös mely gyengéden simult finom idomaihoz. Megterítette az asztalt, gyertyákat gyújtott , illatosítókat és kellemes lágy zenét kapcsolt.. Teljesen magával ragadó kis környezetet teremtett az amúgy is hangulatos kis lakásban. Minden kész volt Soi Fong kisasszony részéről már csak Toshiro kapitányra várt. De megjegyezném csendben most nem áll késésre. Toshi is megvette a kis ajándékot kedvesének és sietett léptekkel elindult Soi Fonghoz. Mikor oda ért csengetett pár pillanat után kinyílt az ajtó.

-Soi Fong: Üdvözlöm szerény otthonomban Toshiro. Nagyon elegáns ma este.

-Toshi: Köszönöm de az ön szépségéhez nincs hozzáfogható, maga nagyon gyönyörű mint mindig de ma különösen.

-Soi Fong: Köszönöm Kapitány esetleg bejön vagy elment tőlem a kedve ? Majd elmosolyodott .

-Toshi: Igen köszönöm. Nem ment el a kedvem öntől most hogy ismét látom még jobban megjött. 

Majd betessékelte a nappaliba leültette a kanapéra majd így szólt. 

-Soi Fong: Kérem várjon itt amíg hozok önnek egy italt.

-Toshi: Mit szólna ha ebből töltene tudom hogy szereti és bátorkodtam magának egy kis ajándékot hozni. 

Az ajándék egy szív alakú képkeret volt, benne róluk egy közös kép, amit egymásnak 1 csókot adnak.

-Soi Fong: Ó ez nagyon aranyos hálásan köszönöm. 

Majd 2 puszival is megtoldotta köszönetét. Majd kiment a konyhába majd itallal tért vissza és így szolt.

-Soi Fong: Minden készen áll a vacsihoz kérem kövessen .

Beléptek az étkezőbe Toshi úriemberhez méltóan segített leülni Soi Fong kisasszonynak majd vele szembe leült. Elkezdtek vacsorázni közben beszélgettek,iszogattak és elmesélték egymásnak hogy telt a mai nap. Vacsora végeztével Toshi egy kérdést tett fel Soi Fong.

-Toshi: Kisasszony megtisztelne egy tánccal?

-Soi Fong: Természetesen nem is csak egy tánccal.

Táncoltak mind ketten gyönyörű párt alkotva és szemmel láthatóan elég közeli kapcsolatba kerültek. Toshi aki amúgy egy elég rideg fickó még is gyengéden fonta át kezét a kis drágaság derekán majd fülébe súgta.

-Toshi: Mindig hevesen dobog a szívem ha önnel vagyok, ha nem látom magát úgy érzem majd bele halok. Nincs idő hogy ne gondolnék önre, te vagy az első kiért szívem darabokra törne.

Ezt halván Soi Fong elérzékenyült és csak ennyit tudott mondani.

-Soi Fong: Köszönöm hogy van Nekem. 

Toshi elmosolyodott majd magához ölelte szorosan de vigyázva majd mikor a két szenvedélyes tekintet találkozott egyszer csak megcsókolták egymást hosszan és érzékien. Mivel mind ketten eléggé becsíptek a kis italtól amit Toshi kapitány hozott és amit Soi Fong kisasszony is előkészített. Soi Fong nem engedte haza Toshit és megkérdezte:

-Soi Fong: Toshiro kicsit becsíptünk mind ketten nem szeretném hogy valami bajod legyen út közben és szeretném ha megosztatnám önnel az ágyamat és az álmaimat.

-Toshiro: Köszönöm kedvességét és figyelmességét s ha tényleg szeretné elfogadom.

Soi Fong nagyon örült átöltözött pizsamába. Toshi ledobta magát az ágyra majd Soi Fong is követte, kicsit távolságot hagyva lepihent Ő is. Majd Toshi megfogta és magához bújtatta a félénk kisasszonyt. És összebújva álmodták közös álmaikat.
 

By: Ichimaru